Sokféle blogot írtam már. Azt hiszem, ez egyfajta Y-generációs életforma: Majdnem tíz éve, hogy elkezdtem egy énblogot írni, ahol leírtam, hogy mennyire nehéz is az élet. Aztán ennek drasztikus lezárása után egy szakácsblogot indítottam, ami kísérlet volt arra, hogy elfelejtsem, mennyire nehéz is az élet... Persze később természettudományos blogot is írtam, mert egy fizikus bloggernek azt is kell. De volt itt keresztény blog is, meg tudomány és vallás kapcsolata, meg minden. A lényeg az volt, hogy mindig olyasmibe kezdtem, amiről azt gondoltam, hogy ezt majd jól megmondom, mert olyan végtelenül okos gondolataim vannak az adott témában és ennek köszönhetően talán mások is megfeledkeznek majd arról, hogy mennyire nehéz is az élet...

Aztán valahogy mindig kifogytam. Rá kellett döbbennem, hogy bármennyire is okos vagyok, ez senkit sem érdekel. De az is lehet, hogy valójában csak engem nem érdekelt. Igazából mindegy is...

A lényeg, hogy most belevágok egy új blogba, ami a sakkról fog szólni és talán arról is, hogy mennyire nehéz is az élet... A sakkhoz elég keveset értek, és beláttam: így vagyok az élettel is. Azt hiszem, az élettel kapcsolatban eljutottam oda, hogy már nemigen akarom megérteni. Most már inkább csak csodálni szeretném. Mert valami elképesztően csodálatos. Pont, mint a sakk! Most nem a vízesésekre, meg a szerelemre gondolok. Pusztán csak magára a létezésre. Arra a csodára, hogy létezem és pusztán ezzel mennyi mindenhez, mennyi mindenkihez van közöm. Tehozzád is, kedves olvasó (ha már eddig eljutottál), biztosan Neked is elültettem valami kis bogarat füledbe, hogy talán tényleg lehet valami csodálatos az életben, még akkor is, ha az nehéz és sokszor kegyetlen. Azt hiszem, a sakk is valami ilyesmi: A győzelemhez vezető útvesztőt felfoghatjuk egy lehetetlen küldetésnek, egy átláthatatlan, mások számára logikusnak tűnő, számunkra ugyanakkor kusza és értelmezhetetlen problémának, de ugyanakkor szemlélhetjük úgy is, mint egy elénk táruló megoldásra váró feladatot a maga izgalmakkal, veszteségekkel, örömmel, félelemmel és keserűséggel teli kihívásaival. Bárhogy is alakul a mérkőzés, bárhogy is telik el egy nap, sose felejtsük el: ahogy a sakkban is, az életben is mindig van lehetőség az újrakezdésre, van lehetőség a fejlődésre, van lehetőség tanulni a hibáinkból. Még akkor is, és főként akkor, ha az fájdalommal jár, ha az veszteséggel jár. Ehhez az úthoz kívánok jó egészséget, kedves olvasóm, és ha még az sincs meg, tartsa Benned a lelket, hogy innen érdemes nyerni igazán!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.