Amikor megvettem a Magyar Sakkvilág augusztusi számát, nemigen figyeltem, ki van a borítón, aztán otthon nézem: VV Alekosz. Mivel nem értettem, hogy került oda, a Rapport Richárdról való hírkeresés helyett egyből erre az Alekosz-ügyre ugrottam. Sakk és bulvár, azaz hogyan tudnánk eladhatóbbá tenni a sakkot? Alekosz, mint a sakk reklámarca... - dülledtek a szemeim. Elolvasva a cikket, nem érzem, hogy közelebb kerültünk volna a sakk, mint sakk népszerűsítéséhez, közvéleménybe való bekerüléséhez. Ettől még nem fog az Európa bajnok Hoangunk bekerülni a sporthírekbe és nem fognak tömegek nekiállni sakkozni mondván, ha Alekosz sakkozik, akkor én is! Biztos vagyok benne, hogy sok ember foglalkozik Alekosszal, de hogy példaképként tekintene rá bárki is, arra (szerencsére) nincs sok esély.

Természetesen nagy felháborodást keltett a sakkozók körében a címlap, meg a cikk is. Jópár fórumon olvasni a felháborodást - ahogy sejteni lehetett, felkavarta az állóvizet. Minden elismerésem a szerkesztők felé, hogy be merték ezt vállalni: Alekosz a címlapon! - fel van adva a lecke. Induljon el a sakk népszerűsítése bulvár irányba, vagy van esetleg valakinek jobb ötlete?

Mert mi a helyzet ma?

- Sakk. Mi jut eszedbe róla?
- Matt
- Ez könnyű volt. Mit képzelsz magad elé?
- Várj egy kicsit, becsukom a szemem. Komoly emberek. Gondterhelt ábrázattal görnyednek egy asztal fölött... És pókháló valahogy, az is eszembejut. Az nem tudom, hogy kerül oda, meg hol van, de érzem. Pinceszag...

Valahogy így látja a mai magyar társadalom a sakkot. Pedig nem csak a labdajátékok dominálnak. Ott van például a snooker, meg a dartsot is sokan nézik. Persze, ezekhez nem kell gondolkodni, de a Vágó Pista műsorát is milyen sokan nézték, amihez meg kellett. Na, kedves bulvártól rettegő sakkozótársak íme ez a néhány gondolat a rejtvény megoldásához (vagy talán csak a kérdésfeltevéshez?). Tessék megoldani, bemenni a Magyar Sakkvilág szerkesztőségébe és biztos vagyok benne, nem fenyegetőzik többet Alekosz a címlapon.

Alekoszról még annyit... Én hiszek abban, hogy minden ember egyéni és megismerhetetlen érték. Tökéletlenségünkben időnként ez nem domborodik ki annyira, időnként pedig csak nem ismerjük fel, vagy el a másikat értéknek. Amikor egy másik emberről alkotunk véleményt,  önkéntelenül is valamilyen skatulyába helyezzük, valamilyen belső skálára teszünk egy x-et, hogy ide sorollak. Alekosz, mivel csak távolról hallottam Róla és ezek a dolgok igen távol helyezkedtek el az én értékrendemtől, ezen a skálán egy kicsit a nulla alatt lehetett: tudom, hogy létezik, van és remélem, egyszer majd megváltozik. De most, hogy tudom Róla, hogy szeret sakkozni (nem kell, hogy tudjon!), hogy belenéz a lovak szemébe, amikor játszik, egy kicsit közelebbivé, könnyebben szerethetővé vált a szememben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.