A hetedik forduló volt talán a tornán a legizgalmasabb mérkőzésem. A 4. és 5. forduló gyors remijei után visszacsúsztam a második helyre, majd a hatodik után ismét az élre kerültem. Nem engedhettem meg magamnak több lazaságot, meg akartam nyerni a tornát: győznöm kellett.  A küzdőszellemnek meglett a jutalma: egy stratégiákban és kombinációkban igen gazdag mérkőzés.

Kalandfilmbe illő jelenet, amikor az e vonalon előreszaladó szegénylegény a mögötte tornyosuló veszélyekkel nem törődve az összeomló bástya árnyékába megmenti a királynőt (36-40. lépés). :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.