Ahogy azt sejteni lehetett, Vladimir Kramnik mindent megtett a győzelem érdekében és nagyon közel is járt hozzá. Az első negyven lépésben még igen jól gazdálkodott az idővel, de a rendkívül nehéz végjátékra túl sok időt használt fel és tiszt- és gyalogelőnyös helyzetét nem tudta értékesíteni. Azt hiszem, nagyon sokat elárul a mellékelt kép arról, mit is érzett, amikor Ő maga is rájött erre. Le a kalappal mindkét játékos első 70 lépése előtt! Ugyanis Vachier-Lagrave lélekjelenlétéről sem szabad megfeledkeznünk! Kitartóan küzdött a döntetlenért és a mai maratoni (majdnem 6 órás) parti után rapid Európabajnokként diadalittasan ülhet le holnap a megtört Kramnikkal szemben. Egyiküket sem írhatjuk le, a játszma kétesélyes! Lagrave kezd világossal.

A parti utolsó egy órájáról, azaz az 50 lépésen keresztüli bástya és huszár üldözi a bástyával támogatott királyt játékról inkább nem mondanék semmit. Remélhetően elég volt ahhoz, hogy a volt világbajnok túltegye magát valamelyest a történteken és az estét ne a meccsen való rágódással töltse. Mindenesetre az 50 lépés után mosolyogva fogtak kezet; hogy mennyire volt ez őszinte, mindenki döntse el maga.

Tomashevsky-Andreikin partija jóval tisztább volt, de legalább nem 14 lépésig tartott, hanem 29-ig és több, mint két órát ültek az asztalnál. Természetesen döntetlenben egyeztek meg, mielőtt felálltak az asztaltól.

Nem mehetünk el szó nélkül a szervezők zsenialitása mellett sem: rendszerint teljes képernyőn mutatták szegény Maximeot, amint a gondolataiba merítkezve az orrát (hát mondjuk így): piszkálgatja. Könnyen lehet, hogy csak a helyi levegő terhelte túl a sakkozók szervezetét, ugyanis Kramniknál is látni lehetett a levegőhöz való hozzájutást segítendő nátika-szerű segédeszközöket. De még nem is ezen képkockák közlése az, ami leginkább kikívánkozik belőlem, inkább az a momentum, amikor a 34. lépés után Lagravenak már csak úgy 3 perce marad, bedobnak egy jó hosszú reklámot, ahol valami elefántokról énekelnek perceken keresztül egy piros ülőgarnitúrán. Na, ez egy kicsit kiverte a biztosítékot...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.